Nemzeti Ünnep
A legnagyobb buli a disznóölés
Munka megy ott bizony, nem tökölés
Együtt van a falu apraja nagyja
családi ünnep, hallelujah.
A disznóölés: nemzeti sport
a vergődő állat felveri a port.
De mi nem menekülünk előle,
Kolbászt csinálunk belőle
Míg sóvár szeme kiutat kutat
Szúrunk a nyakára egy jókora lukat
Fejjel lefelé a targonca láncán
Pihentetjük szemünk a haldokló táncán
Ha a sertés nem volt beteg vagy rühös
kivesszük a hasából mi
véres és büdös
a kupacban a beleket
keressük
kimossuk a szart, és félretesszük
A csontról a húsát levágjuk
Felaprítjuk, daráljuk
Fűszerezzük, meggyúrjuk
azon vagyunk, hogy el ne kúrjuk.
A legyek be ne köpjék: igyekszünk
Még mielőtt a
munkától kifekszünk
megsózzuk és abáljuk, hisz
azért élt, hogy megzabáljuk..
Mi a kondérban fő ledaráljuk
Hogy a beleibe vissza applikáljuk.
Érezzük, hogy mi vagyunk az ászok
Készülnek a hurkák kolbászok.
Csinálunk egy adag hagymás vért
Adunk annak is, aki csak henyélt.
És a jól végzett ölés örömére
nézünk a pohár fenekére.
A disznó nemzeti állat, hús
ha megölöm, ne légy bús.
Az csak egy rakás hús,
Koleszterinben dús
A lábait enni: keresztény ünnep,
Azok tormával gyomrokba tűnnek.
Addig rágjuk, míg csak a köröm
Marad mert sertést enni
öröm
Disznót enni? Ez a mi
álmunk
Az állat minden részére
vágyunk
A zsírját kisütve megesszük
ha marad: a Vaterára feltesszük.
Csontjából a velőt kiszívjuk
És még azt is ételnek hívjuk.
A disznó magyaros állat, hús
ha megölöm, ne légy bús.
Az csak koleszterinben dús.
szalonna és hús.